A ló felszerelése
A nyereg
A nyereg feltalálásának pontos idejéről nincsenek adataink. Az bizonyos,
hogy Xenophón idejében, idészámításunk előtt mintegy fél évszázaddal már elterjedten használtak
nyereghez hasonló alkalmatosságokat. Feltehetően a híres lovas népnek számító szkítáknak köszönhetjük a mai nyeregforma megjelenését.
Minden nyereg felépítésére jellemző, hogy két, a gerincoszloppal párhuzamosan elhelyezkedő, kitömött elemből áll, melyek a kétoldali bordákra feküdve tehermentesítik a mart és a gerinc háti szakaszát. A váz készülhet fából, acélból, esetleg műanyagból, melyet kipárnázott bőrrel
borítanak be.
A nyereg részei:
A ma használatos nyergek között a felhasználás iránya alapján három típust különböztetünk meg: díjlovagló nyereg, ugrónyereg és többcélú (univerzális) nyereg.
A díjlovagló nyereg a mindig egyenes, kihúzott testtartás miatt hosszabb nyeregszárnyakkal van ellátva és nincs kipárnázva a térdeknél.
Az ugrónyereg esetében a kengyelek magasabbra vannak állítva, ezáltal a térdek előre helyezkednek. Az ugrónyereg nyeregszárnya előrenyúlik, a térdek előtt és gyakran mögöttük is jól kipárnázott.
A többcélú nyereg a díjlovagló és az ugrónyereg ötvözete. A nyeregszárny kisség előrenyúló, a térdpárnák kevésbé tömöttek.
Meg kell említeni, hogy vannak speciális nyergek is, mint például túranyergek, galopp nyergek, hagyományörző nyergek, western nyergek...stb.
Fontos, hogy a nyerget mindíg szabályosan helyezzük fel. Először mindíg győződjünk meg róla, hogy az alátét és a nyereg megfelelő tisztaságú, nem szennyezett-e. A nyerget minden esetben elölről hátrafelé irányuló mozdulattal, szőr mentén helyezzük fel, sohasem szőr ellenében. A heveder a nyereg felhelyezésekor egy kézfejnyire feküdjön a könyökbúb mögött. Az istállóban még csak lazán csatoljuk be a hevedert, majd rövid jártatás után húzzunk rajta annyit, hogy a nyereg félrecsúszása nélkül felülhessünk a nyeregbe. Néhány perc lovaglás után újabb égső meghúzással igazíthatunk rajta.
A kantár
Már a ló háziasításakor szükségessé vált olyan segítőeszközök használata, melyek segítségével a lovas saját szándékainak megfelelően irányíthatta lovát.
A kantár részei:
Az Európában elterjedt angol lovaglósítlusnál mindennapos használatra az ügynevezett egyszerű zablák a legmegfelelőbbenk. Ezek szájban levő része vastag, egyszer megtört. Legelterjedtebb az egyszerű, törtszájrészű zabla és az úgynevezett olivzabla.
Anyagában léteznek: vas, acél, réz, gumi és műanyag zablák, sőt mostanában már lehet kapni ízesített (pl almaízű) zablát, melyet még a finnyásabb lovak is szívesebben vesznek.
Természetesen itt is meg lehet említeni a speciális zablákat, melyek mind-mind különböző célokat szolgálnak. Minden ló más, mindenkinek meg kell találni a sajátjához a legmegfelelőbbet: csikózabla, pálcás, kétszer tört, feszítő, D karikás...stb.
Segédszárak
A segédszárak szerepe, hogy befolyásolják a fejtartást, illetve egy bizonyos helyzetben tartsák meg a fejet. Használatukról meglehetősen eltérőek a vélemények. Segítőszárat csak tapasztalt, jó lovasok használjanak, és kizárólag akkor, ha az elkerülhetetlen.
Nehány példa:
martingál gogue kikötőszár
(Lovak, SubRosa, 1993)