A ló felszerelése

A nyereg

A nyereg feltalálásának pontos idejéről nincsenek adataink. Az bizonyos, 

hogy Xenophón idejében, idészámításunk előtt mintegy fél évszázaddal már elterjedten használtak

 nyereghez hasonló alkalmatosságokat. Feltehetően a híres lovas népnek számító szkítáknak köszönhetjük a mai nyeregforma megjelenését.

Minden nyereg felépítésére jellemző, hogy két, a gerincoszloppal párhuzamosan elhelyezkedő, kitömött elemből áll, melyek a kétoldali bordákra feküdve tehermentesítik a mart és a gerinc háti szakaszát. A váz készülhet fából, acélból, esetleg műanyagból, melyet kipárnázott bőrrel 

borítanak be.

A nyereg részei:

A ma használatos nyergek között a felhasználás iránya alapján három típust különböztetünk meg: díjlovagló nyereg, ugrónyereg és többcélú (univerzális) nyereg.

A díjlovagló nyereg a mindig egyenes, kihúzott testtartás miatt hosszabb nyeregszárnyakkal van ellátva és nincs kipárnázva a térdeknél.

Az ugrónyereg esetében a kengyelek magasabbra vannak állítva, ezáltal a térdek előre helyezkednek. Az ugrónyereg nyeregszárnya előrenyúlik, a térdek előtt és gyakran mögöttük is jól kipárnázott.

A többcélú nyereg a díjlovagló és az ugrónyereg ötvözete. A nyeregszárny kisség előrenyúló, a térdpárnák kevésbé tömöttek.

Meg kell említeni, hogy vannak speciális nyergek is, mint például túranyergek, galopp nyergek, hagyományörző nyergek, western nyergek...stb.

Fontos, hogy a nyerget mindíg szabályosan helyezzük fel. Először mindíg győződjünk meg róla, hogy az alátét és a nyereg megfelelő tisztaságú, nem szennyezett-e. A nyerget minden esetben elölről hátrafelé irányuló mozdulattal, szőr mentén helyezzük fel, sohasem szőr ellenében. A heveder a nyereg felhelyezésekor egy kézfejnyire feküdjön a könyökbúb mögött. Az istállóban még csak lazán csatoljuk be a hevedert, majd rövid jártatás után húzzunk rajta annyit, hogy a nyereg félrecsúszása nélkül felülhessünk a nyeregbe. Néhány perc lovaglás után újabb égső meghúzással igazíthatunk rajta.

A kantár

Már a ló háziasításakor szükségessé vált olyan segítőeszközök használata, melyek segítségével a lovas saját szándékainak megfelelően irányíthatta lovát.

A kantár részei:

Az Európában elterjedt angol lovaglósítlusnál mindennapos használatra az ügynevezett egyszerű zablák a legmegfelelőbbenk. Ezek szájban levő része vastag, egyszer megtört. Legelterjedtebb az egyszerű, törtszájrészű zabla és az úgynevezett olivzabla.

 

 

Anyagában léteznek: vas, acél, réz, gumi és műanyag zablák, sőt mostanában már lehet kapni ízesített (pl almaízű) zablát, melyet még a finnyásabb lovak is szívesebben vesznek.