Kapcsolat

ligetlovarda@gmail.com

+36-30-488-6733

+36-30-373-6228

 

Bejelentkezés

Partnereink

 

 

 

 
 
 
 

Lófajták

 

A mai lovak őseiként megjelölt főbb lófajták az alábbiak:

  • Az északi póni

Az északi póni az északi mocsarakban, tundrákon és gleccservidékeken élt. Kicsi volt és erős, zsíros, vízhatlan bundával, ezért is bírta olyan jól a csapadékos időjárást és a zord körülményeket. Ettől a típustól (Equus prewalski gracilis) több ma ismert póni származik, de csak az exmoor póni mjaradt fenn szinte tidzta formában.

  • A tundrai póni

Eurázsia északi részén az északi pónin kívül még egy nagyobb testű, durvább alkatú, nehezebb fejű ló is élt, az Equus prewalski robustus. Ez volt a hideg vérű fajták ősapja. A tundrai pónit úgy képzelhetjük el, mint egy noriker, egy highland póni és egy fjordló keverékét, de leginkább a skót felföldi pónihoz hasonlítható.

  • A kosfejű ló

A kosfejű ló Afrika kopár hegyvidékein élt, és alkalmazkodott az ott uralkodó hőséghez és szárazsághoz. A nagy termetű, de kifinomult alkatú, könnyű és hosszú lábó ló jellegzetessége markáns kosfeje és magasan tűzött farka volt. Tőle származik a berber és a sorraia ló. Az eredeti típus legerősebben az ahal-tekiniben maradt fenn.

  • A sztyeppi ló

A kisebb termetű, finom csontozatú, hosszú, karcsú testű ló selymes bundájával Nyugat-Ázsia sivatagi területeiről származik. Az őstelivérnek vagy ősarab lónak kirobbanó temperamentuma volt, hiszen a sivár közép-ázsiai környezetben villámgyorsan kellett reagálnia a veszélyekre. Jellegzetes ismertetőjegye még ma si fennmaradtak minden nemes arab lóban.

Mai házilovaink közvetlen elődei az erdei lovak, a Prewalski-ló és a tarpán. Közülük máig egyedül a Prewalski ló maradt fenn. Napjainkban visszafelé irányuló tenyésztéssel próbálnak visszatalálni a kát másik őstípushoz.

  • Az erdei ló

Ettől az időközben kihalt elődtől származnak a mai hideg vérű lovak. Ezt az ősi típust kb. 150 cm marmagasságot elérő, testes, lassú mozgású lónak írják le. Lábai vastagok és nehezek voltak, széles patái a nyirkos talajhoz alkalmazkodtak. Szőrzete sűrű és durva volt, sörénye dús. Észak-Európa mocsaras területein élt.

  • A Prewalski-ló

Ez a sztyeppvidékeken otthonos ázsiai vadló (más néven taki) az egyetlen ősi lótípus, amely máig fennmaradt (főként az állatkertekben látható).

Ebből eredően főbb jellemzőiről pontos ismeretekkel rendelkezünk.

A legtöbb lófajta ereiben folyik még egy kevés ennek a távoli elődnek a véréből.

 

  • A tarpán

A Kelet-Európából és az ukrán sztyeppekről származó vadló állítólag egészen a 18. századig megőrizte eredeti alakját. Az utolsó vadkanca 1880-ban pusztult el. Utódaiból azonban új ménes alakult. A legtöbb pónifajta és könnyű ló vagy a tarpántól, vagy a Prewalski-lótól származik.

Azt tartják, hogy a könnyű testű tarpán a berber és az arab ló ősapja.
 

 

A ma élő főbb lófajták beleértve a magyar lófajtákat az alábbiak:

  • 1. Akhal-Tekini

Türkmenisztánból származik. Vékony bőre, finom szőre alkalmazkodott a sivatagi meleghez. Kb. 3000 évvel ezelőtt létezett. Fő cél a versenyeztetés volt. Ma Ashbad területén tenyésztik őket, mint központ. Telivérrel sikertelenül próbálták tenyészteni. Az egyik legstrapabíróbb ló.

Nagy szem, széles orrlyuk, szarvasnyak, végtagjai hosszúak, Patáik kicsik, kemények, szabályosak, aranysárga színe a fajta egyedi sajátossága.

  • 2. Anglo-arab

Legnagyobbrészt arab, és angol telivér kapott szerepet a kialakulásában. Ezt a melegvérű lovat Délnyugat-Franciaországban, és az Egyesült Királyságban tenyésztették ki. A méneskönyvbe azok az egyedek kerülhetnek, amelyekben 25 % arab génhányad található és őseik arab, angol telivér és anglo-arab lovak. Egyre inkább kezd hasonlítani a telivérhez.

Lapockái dőltek, a mar kifejezett, háta feszes, fara hosszú, jó minőségű csontszerkezet. 

 

  • 3. Angol telivér

Melegvérű ló a 17-18. században alakult ki az Egyesült Királyságban, Angliában, számos lófajta tenyésztésében játszott központi szerepet. A kiinduló állományt Galloway adta.
A spanyol és az arab ló játszott még nagy szerepet kialakulásában. Feje száraz, a mar hosszú, izmos, lapockája hosszú, erős, dőlt, jól izmolt. Mellkasa mély, ágyéka feszes.

Színe bármilyen lehet.

  • 4. Andalúz ló

Spanyolországból, Jerez városából származik. Ez a fajta a három közül amelyik a legnagyobb hatást gyakorolta a világ lótenyésztésére.

A másik kettő az arab és a berber.

Az andalúz ló minden valószínűség szerint a tarpán, Sorraia és a berber fajtákból alakult ki.

Nemes megjelenésű szeret menni, ám nem mondható gyors lónak. Feje kissé kosfej jellegű. A sörénye és a farka gyakran hullámos, és meglehetősen dús. A fajtára jellemző az erős csánk, kiváló csontozat, szabályos paták, széles válltájék és lapocka. Középnagy termetű ló, szemei mandula formájúak, homloka széles, lapos. Színei a szürke, pej, ritkán sötétpej, és sötét májsárga. Gyorsan tanul, megbízható, jó szándékú.
 

  • 5. Furioso-North-Star

Furioso az alapító egy angol telivér mén volt, ugyanakkor North-Star is sokáig fedezett Mezőhegyesen.a fajta kialakulására a Nóniusz is hatással volt.

Nagyszerű hátasló, feje nemességet tükröz, teste zömök, mellkasa mély, lapockája dőlt.

Jellemző színe a fekete és a pej.
 

  • 6. Holstein

A 17-19. századból ered. Az angol telivér és Yokshire Coach horse is szerepet kapott a kialakulásában. Tenyésztőszervezete 1960-ban alakult meg.

Feje egyenes profilú, mar magas, háta hosszú, fara izmolt és nagy.

Marmagassága 170 cm körül van, minden színben megtalálható, kivéve a tarkát, de legelterjedtebb színe a pej.
 

  • 7. Hucul

A kárpátok kis „pónija”, munkalónak tartják, fogat és málháslónak. Nevét egy népcsoportról kapta. Helyét kiválóan megállja a hegyes területeken, dombokon. Kialakulására a tarpán lehetett a legnagyobb hatással. Igénytelen fajta.

A fej nemes, közepes méretű, a nyak széles, mellkasa mély, lábai erősek, patái szintén. Hazánkban Jósvafőn gyönyörködhetünk egy ridegen tartott ménesben.
 

  • 8. Gidrán

Az Arabian fajta egyik egyedével (Siglavy Gidrán) 1816-ban tenyésztették ki. Később angol telivér is megjelent a fajtában. Tehetséges lovaglásban, kocsizásban, jól kiegyensúlyozottak Kitételek a fajtához tartozáshoz: 4 generációra visszamenőleg igazolandó a ló őseinek származása, csak gesztenyepej, pej színű, melegvérű, Arabian, Anglo-Arabian fajta lehet.

Veszélyeztetett fajta az egész világon kevesebb, mint 200 egyede van.

  • 9. Lipicai

Melegvérű ló, spanyol génhányaddal, fajta nevét Lipica méneséről kapta. Került a fajtába arab génhányad is.

A fejen látszik az arab hatás, bár kissé kosfej, nyaka izmos, de rövid. Fara széles, végtagjai rövidek, de erősek, a pata is kemény. A szilvásváradi ménest is ez a fajta alkotja a Bükk lankáin legelésznek.

Kiváló fogatló, korábban a királyi udvarnak szánták.

  • 10. Kisbéri félvér

Elsősorban telivér fajtából fejlődött ki, A Kisbéri mén a telivérek versenyében permanens,  azonkívül a világ egyik legeredményesebb sportlova.

Alkalmazkodó, élénk, temperamentumos, atletikus. Veszélyeztetett fajta 2000 egyede él. Alkalmas az összes lovassportra.

 

  • 11. Muraközi, vagy magyar hidegvérű

Főként Ausztriából importált nagytestű, hidegvérű lovakat melegvérűekkel, valamint szintén hidegvérűekkel keresztezve alakult ki a kétféle vonal. Később rendeződött a tenyésztés és Nóri ménekkel fedeztettek elsősorban.

Marmagasságuk 150-165 cm, színe sárga, pej, szürke, fekete, deres.


 

  • 12. Magyar sportló

A magyar melegvérűt Mezőhegyesen tenyésztették ki. Kisbéri, Gidrán, Furioso-North-Star, Nonius keresztezése során keletkezett.

Marmagasság 160-170 cm, minden színben előfordul,de egyszínűek.

Díjlovaglásra, díjugratásra is kiválóan alkalmas.

 

  • 13. Nóniusz

Ősapja Nonius Senior (anglo-normann) a napóleoni háborúkból került zsákmányként osztrák kézre, majd Mezőhegyesre. Anglo-normann, arab és angol telivér adta a fajta jellegzetességét. Beltenyésztés miatt típushibák ütköztek ki a fajtán, amit angol telivérrel próbálták javítani. Tulajdonképpen egy hátas, és egy tömegesebb típusa alakult ki.

Feje kosfej ill. félkosfej, nyaka nem túl hosszú. A mar nem túl kifejezett, háta kissé hosszú, mellkasa nem túl mély. Inai szárazak.

Színei a pej, sötétpej, ill. a fekete.
 

  • 14. Shagya arab

Magyar lófajták egyike.

Spanyol, magyar és angol telivér, mint három jelentős fajta a kialakulásában. Shagya az alapító mén 1836-ban érkezett Szíriából Bábolnára. A tenyészcél szerint a kancákat csak keleti vérű mének fedezhették. Önálló fajtaként 1972-től jegyezhető.

Tömegesebb, mint az arab telivérek, a mar is kifejezettebb, és lapockái is dőltek. A fej gyönyörű, barátságos és előkelő. A fülek kicsik, a nyak magasan illesztett, a a hát középhosszú, a far terjedelmes.

Bármilyen színben előfordul, leggyakoribb a szürke, pej, fekete.